Az Ön piaca

A szalma jó takaróanyag A növények takarását akkor kell megkezdeni, amikor a kisebb fagyok bekövetkeznek s a növények zöld részeiben lévő nedv megsűrűsödvén, a gyökerek vízfölvétele megszűnik, más szóval: a zöldrészek megkeményednek. Korán, vagyis idő előtt, a növényeket letakarni nem ajánlatos, mert a korán föld vagy takaró alá kerülő éretlen növény a takaró alatt a legtöbbször elpusztul, ami különösen a rózsáknál gyakran észlelhető. Oly esetben pedig, amikor egyes növény, pl. fiatal ültetvények, virághagymák, szamóca és egyéb palánták ágyait kell betakarnunk, ezt mindig akkor eszközöljük, amikor a föld már kissé megfagyott, különben a korán letakart palánták a takaró alatt könnyen elpusztulnak. E növények betakarására legalkalmasabb a kiégett, jól széjjelázott, száraz szalmatrágya. A friss szalmástrágya a növények közvetlen letakarására nem alkalmas. Szőlőlugasok és fügebokrok szintén jól kitelelnek földtakaró alatt. A fügebokrok vastag, 80-100 cm magas földtakaró...

Jobb mint az üzletben vásárolt. Legalább tudjuk, hogy mi van benne (nem darált csont, egyéb húsipari hulladék, szójaliszt...). Nem túlzottan fűszeres, hogy az itthoni igényeknek megfeleljen. - fél kg máj (sertésmáj), - egy közepes méretű vöröshagyma, - 2 dl tejföl, - szerecsendió (ízlés szerint), - feketebors (ízlés szerint), - só A kép a http://beck.blog.hu -ról származik A (darabokra vagdalt) májat megfőzöm. A vöröshagymát olajban (tetszés szerinti olaj) megpirítom. A főtt májra ráöntöm az olajos vöröshagymát, reszelek rá szerecsendiót (reszelve, mert az egész dió tovább megőrzi az illatát/ízét), egy csipetnyi feketeborsot, meghintem egy kk sóval. Ráborítom a tejfölt és botmixerrel összedolgozom. Kihülés után hűtőben tartható. (Nem kell félni, hogy megromlik! :) ) A fűszerezés történhet másként, vagy egyébb ízek hozzáadásával/felcserélésével. (Sajnos képet nem tudtam készíteni, gépprobléma miatt.) Jó étvágyat.

Unalmas, de főleg kétes anyagokat tartalmazó krémek helyett inkább saját készítésű „kenyőkéimet” részesítem előnyben. Ez is egy. Hozzávalók: 3 – 4 krumpli, 2 fehérrépa (zöldség), 1 pasztinák (pasterna) Lehet még szárazbab, sárgaborsó..., kinek mi van kéznél. ízlés szerint: - petrezselyem (zöldség zöldje), zeller zöldje, lestyán, fokhagyma, só, bors, őrölt fűszer paprika, szőlőmag olaj... (meg ki mit kellemesnek találna ebben a krémben). Szőlőmag olaj helyett lehet, napraforgó olaj, disznózsír... Elkészítés: A négy krumplit, a fehérrépát, a pasztinákot megtisztítom. Apró darabokra szelem (hogy mielőbb megfőljön). Annyi vízzel, ami ellepi, leborítva, lassú lángon(?) megfőzöm. A főzés vége felé hozzáadom a petrezselymet, zeller zöldjét, lestyánt, apróra vágott foghagymát. Amikor puhára főltek az összetevők, leöntöm róla a vizet (akár félre is tehetem, egy levesalapnak!). Hozzáadom az apróra vágott foghagymát (ez plusz ízesítés), borsot, sót, fű...

A kenyérsütési késztetésem nem szándékozom sorozatban közölni. Csak annyit az egészről röviden, hogy néhány kombinációt és variációt kipróbálva jutottam ehhez a majdnem kalács kenyérhez. :) Előtte ki lett próbálva kenyérlisztből, teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztből, tk. búzalisztből, kenyér- és finomliszt keverékből, kenyér- és tk. tönkölybúzalisztből, kenyér- és tk. búzalisztből. Végül is ezt a kenyeret találtuk legfinomabbnak (bár majdnem kalácsnak vehető). Az alapot két recept kombinációja adta. Az egyik  Házi kenyér recept-szigetmonostori Lacibától  a másik pedig a kiflis recept módosítva. E kettő kombinációjából, saját "szakállamra" készítettem tésztát és kisütöttem. - 70 dkg liszt, - 2 dl tej + 1/2 dl víz, - 1 kk só, - 3 ek cukor, - 1 1/2 ek ecet, - 1 kocka élesztő A tejben egy ek cukorral felfuttattam az élesztőt. Ezt a többi anyaghoz öntöttem, összekevertem és bedagasztottam. Egy órát kelesztettem lefedve konyharuhával. Kelesztés után kör alakúra nyú...

Tény, hogy elkapott a sütkérezhetnék. Tél van, nem igazán lehet kertészkedni. Az idő sem olyan, hogy legalább metszeni lehetne. Mert ugye a sárban nem igazán érdemes tömöríteni a földet. Tehát, sütni! Ez az egész most télen "hatalmasodott" el rajtam. Az Interneten nagyon sok recept található, lehet olvasgatni. Ha viszont olvassuk, akkor már enni is jó lenne. Enni meg csak akkor lehet, ha valaki el is készíti. Valaki meg én szoktam itthon lenni. (A párom szokta mondani, hogy valaki el kellene, hogy menjen a boltba. Valaki hozzon be fát a tűzre...) A nettet böngészve találtam rá egy finom kifli receptjére, amit ott croissantnak említenek. Igaz, még olvasáskor nem tudtam, hogy biztos finom, csak pozitív jelek mutattak rá. :) Életem első, saját kiflije! Saját, mert a recepten módosítanom kellett, főleg a kéznél lévő alapanyagok megléte / hiánya miatt. A készítés technikáját azonban igyekeztem szigorúan követni, hogy az eredményt, ha egy mód van rá, mi együk meg. A joghurt...

Enni azért csak kell! Eddig tartott, amíg kibírtam, hogy ne süssek kenyeret. Lisztkereséssel indultam. Az volt az elképzelésem, hogy egy nem közönséges lisztet keresek. Pl. teljes kiőrlésű, vagy valamilyen nem búza alapú stb. lisztet. A végeredmény pedig az lett, hogy találtam írót! Nem hittem a szememnek. Ennek örömére, maradtam az 500-as búzalisztnél, amely mellé a szatyromba sűlyesztettem az írót és indultam is haza. Na, nem estem azonnal az összeállításnak. Hagytam, hogy átjárjon az író-szerzés öröme. :) Ma pedig elkészült a 2. ír szódás kenyerem - íróval! Tessék két kép (sajnos a fényképezőm már elég régi, így a képek is elég gyatrák - meg az izgalomtól a kezem is remegett :)).

Nem mintha nem lett volna miről írni, az elmúlt év mégis így múlt el - bejegyzés nélkül. A lényeg, hogy ismét Szilveszter lett. Ismét hozzáadtam egy kicsit az ünnephez. Most egy ír szódás kenyeret tettem az ünnepi asztalra. Már évek óta tervezem házi kenyér sütését, de valahogy sohasem került rá sor. Sőt az évek múlásával egyre távolabb kerültem a konyhától. A finom falatok fő készítője, a ház asszonya, sok-sok finomságot készített az elmúlt évek alatt. Valószínűleg e miatt tettem inkább másfelé a dolgom, nem a konyhában. A régies házi kenyérrel elég macerás a foglalatosság. Mert ugye az az igazi, ha az ember kovászos kenyeret készít. Rendes, békebeli kovászos kenyeret. Na mármost, aki ismeri ennek a csínját, az tudja az első kenyérig napokig kell készülődni. Az élesztős kenyér..., nem az igazi. Jó lenne mégis kenyeret készíteni, még mielőtt végleg lemondanék erről a régi szándékomról. Sok-sok kenyérkészítési receptet néztem át. Sőt egyet-egyet több helyen le is ellenőriztem. Vé...