Ugrás a fő tartalomra

Ismét Szilveszter

Nem mintha nem lett volna miről írni, az elmúlt év mégis így múlt el - bejegyzés nélkül.

A lényeg, hogy ismét Szilveszter lett. Ismét hozzáadtam egy kicsit az ünnephez. Most egy ír szódás kenyeret tettem az ünnepi asztalra.
Már évek óta tervezem házi kenyér sütését, de valahogy sohasem került rá sor. Sőt az évek múlásával egyre távolabb kerültem a konyhától. A finom falatok fő készítője, a ház asszonya, sok-sok finomságot készített az elmúlt évek alatt. Valószínűleg e miatt tettem inkább másfelé a dolgom, nem a konyhában.

A régies házi kenyérrel elég macerás a foglalatosság. Mert ugye az az igazi, ha az ember kovászos kenyeret készít. Rendes, békebeli kovászos kenyeret. Na mármost, aki ismeri ennek a csínját, az tudja az első kenyérig napokig kell készülődni.
Az élesztős kenyér..., nem az igazi. Jó lenne mégis kenyeret készíteni, még mielőtt végleg lemondanék erről a régi szándékomról.
Sok-sok kenyérkészítési receptet néztem át. Sőt egyet-egyet több helyen le is ellenőriztem. Végül is, az egyszerűség és a gyors elkészítés csábításának engedve döntöttem: ír szódás kenyér lesz az első kenyerem.

A recept ismert. Annyit változtattam rajta, hogy az író helyett birka tarhót és tehén tejet adagoltam. Persze a fél kiló liszt, a kávéskanál cukor és só, meg a fél kávéskanál szódabikarbóna összetevők is belekerültek a lábasba (a sütőpor, esetleg tojás, meg vaj nem). A tészta elkészítése után betettem "kreálmányom" a sütőbe, amit már előzőleg 200 fokra melegítettem. Nem tudtam, hogy mikor is lesz kész, mert volt ahol fél, máshol egész órát írtak, meg légkeverős sütőt is. A miénk nem ilyen "szélviharos", így tovább hagytam (1 órát). Bár utólag kiderült, hogy hamarabb is kivehettem volna, de így is finom lett (bár a kinézetén ez nem látható).
ír szódás kenyér
Azt hiszem, így utólag, hogy a túl nagy gondoskodás adta a "rossz" eredményt. Jobban összedolgoztam a tésztát, mint ahogyan a receptek ajánlták. Kerekre formázás után még szétlapítottam, két felől összehajtottam, meg a két végéről is összehajtottam a tésztát. Ismét gömböt formáltam belőle és ekkor tettem be a sütőbe.

Ez eredményezhette azt, hogy nem lett egységes a kenyér, meg egy kissé tömörebb lett a tészta, mint azt a receptekhez mellékelt képeken látni lehetett. Minden esetre elismerés "koronázta" az alkotásom. Köszönet érte a receptek közlőinek és a kedves családtagoknak!

linkek:
http://www.gorogkonyha.com/2011/03/eleszto-nelkuli-szodas-kenyer.html

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy meténg

Félcserjék vagy lágy szárú növények, 1-2 méteres kúszó hajtásuk 20–70 cm-nél jobban nem emelkedik el a földtől; a talajt érintő szárcsomókon gyakran legyökerezik, így gyorsítva a növény terjedését, a talajon szinte szőnyeget alkotva. Az átellenes levelek széles-lándzsástól tojásdadig terjednek, 1–9 cm hosszúak, 0,5–6 cm szélesek; csaknem minden faj örökzöld, ám a lágy szárú pusztai meténg (V. herbacea) lombhullató, telenként gyökérrendszeréig elhal. Az év nagy részében nyíló magános virágok a lángvirág (Phlox) virágához hasonlóan hajócsavarhoz hasonlóan ferdén levágott, rombos cimpájúak, 2,5–7 cm szélesek, 5, többnyire ibolyaszín, néha fehér szirommal, melyek alapjuknál pártacsővé forrnak össze. A termés villaszerű tüszőtermés, melyből a varrat felnyílásakor szabadulnak ki a magvak. Két fajukat, a nagy meténget és a kis meténget dísznövényként termesztik. Mivel kúszó hajtásaikkal gyorsan terjednek, gyakran talajtakaróként alkalmazzák. Forrás: Wikipédia

R

Enni azért csak kell! Eddig tartott, amíg kibírtam, hogy ne süssek kenyeret. Lisztkereséssel indultam. Az volt az elképzelésem, hogy egy nem közönséges lisztet keresek. Pl. teljes kiőrlésű, vagy valamilyen nem búza alapú stb. lisztet. A végeredmény pedig az lett, hogy találtam írót! Nem hittem a szememnek. Ennek örömére, maradtam az 500-as búzalisztnél, amely mellé a szatyromba sűlyesztettem az írót és indultam is haza. Na, nem estem azonnal az összeállításnak. Hagytam, hogy átjárjon az író-szerzés öröme. :) Ma pedig elkészült a 2. ír szódás kenyerem - íróval! Tessék két kép (sajnos a fényképezőm már elég régi, így a képek is elég gyatrák - meg az izgalomtól a kezem is remegett :)).