Ugrás a fő tartalomra

Kenyér - majdnem kalács

A kenyérsütési késztetésem nem szándékozom sorozatban közölni. Csak annyit az egészről röviden, hogy néhány kombinációt és variációt kipróbálva jutottam ehhez a majdnem kalács kenyérhez. :)

Előtte ki lett próbálva kenyérlisztből, teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztből, tk. búzalisztből, kenyér- és finomliszt keverékből, kenyér- és tk. tönkölybúzalisztből, kenyér- és tk. búzalisztből.

Végül is ezt a kenyeret találtuk legfinomabbnak (bár majdnem kalácsnak vehető).

Az alapot két recept kombinációja adta. Az egyik Házi kenyér recept-szigetmonostori Lacibától a másik pedig a kiflis recept módosítva. E kettő kombinációjából, saját "szakállamra" készítettem tésztát és kisütöttem.

- 70 dkg liszt,
- 2 dl tej + 1/2 dl víz,
- 1 kk só,
- 3 ek cukor,
- 1 1/2 ek ecet,
- 1 kocka élesztő

A tejben egy ek cukorral felfuttattam az élesztőt. Ezt a többi anyaghoz öntöttem, összekevertem és bedagasztottam. Egy órát kelesztettem lefedve konyharuhával. Kelesztés után kör alakúra nyújtottam, megkentem olajjal, minden oldalról összehajtottam, kör alakúra nyújtottam és ismét megolajoztam. Hajtogatás után vekni alakot formáltam belőle, sütőlapra tettem és egy órát kelni hagytam.
250 fokra előmelegített sütőbe tettem és 30 perc alatt készre sütöttem. (Érdemes közben rá-rá nézni. A sütés vége felé pedig "szúrópróbát" végezni - ezt egy késsel tettem.)

Az eredmény:

A majdnem kalács kenyerem

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jegestea – nyári napokra

Egészen ízletes, üdítő-nyugtató tea készíthető három illatos gyógynövényből. Ezek: citromfű, menta és levendula. Mindhárom nyugtatóan hat az idegrendszerre. Rendszeres fogyasztás esetén ki is fejti ezt. E mellett természetesen üdítő hatása van, különösen jegesteaként a forró nyári napokon, estéken. Kellemes italként vendégeknek is felszolgálható. A poharakat díszíthetjük: citromkarikával, mentalevéllel, levendulával... Figyelembe kell venni, hogy a menta étvágyfokozó hatású is, tehát túlzásba azért ne essünk! Egészségedre!

Borostyán

Borostyán A közönséges borostyán fás szárú, örökzöld kúszónövény. Léggyökereivel táplálék-, vagy folyadékfelvételre nem képes. Ezekkel csak kapaszkodik, nem élősködő. Kedvező környezetben (fákon, kőszirteken, falakon) 20 – 30 méteresre is megnő, de függőleges felület híján a talajt is beteríti. A felkúszó részen ősszel virágot hoz. Sok nektárt tartalmaznak ezért igen szeretik a méhek és más rovarok. Termései fekete bogyószerűek, melyek a tél vége felé érnek be. Sok madár fontos táplálékát képezik. Az ember számára viszont mérgezőek. Télálló, felhasználható árnyéki talajtakaróként, romok, fatörzsek, falak, kerítések befuttatására. Napos helyen igényli az öntözést. Gyógyhatása jelentős, azonban háziszerként nem használható. Dekoratív növényként viszont kitűnően megfelel. Forrás: Wikipédia