Még nem késő!

A szalma jó takaróanyag

A növények takarását akkor kell megkezdeni, amikor a kisebb fagyok bekövetkeznek s a növények zöld részeiben lévő nedv megsűrűsödvén, a gyökerek vízfölvétele megszűnik, más szóval: a zöldrészek megkeményednek. Korán, vagyis idő előtt, a növényeket letakarni nem ajánlatos, mert a korán föld vagy takaró alá kerülő éretlen növény a takaró alatt a legtöbbször elpusztul, ami különösen a rózsáknál gyakran észlelhető. Oly esetben pedig, amikor egyes növény, pl. fiatal ültetvények, virághagymák, szamóca és egyéb palánták ágyait kell betakarnunk, ezt mindig akkor eszközöljük, amikor a föld már kissé megfagyott, különben a korán letakart palánták a takaró alatt könnyen elpusztulnak. E növények betakarására legalkalmasabb a kiégett, jól széjjelázott, száraz szalmatrágya. A friss szalmástrágya a növények közvetlen letakarására nem alkalmas.

Szőlőlugasok és fügebokrok szintén jól kitelelnek földtakaró alatt. A fügebokrok vastag, 80-100 cm magas földtakarót és e fölé még trágya vagy giz-gaz fedést is igényelnek. A lehajtott fügeágak közé ajánlatos sárgarépát vagy kalarábot szórni egértáplálékul, nehogy az egerek télen a fügegallyak hajtásairól a héjat lerágják.
 
A falon vagy lécezeten levő szőlőlugas le nem hajtható és földdel nem takarható törzseit – a vesszők előzetes és a rendesnél hosszabbra történő visszametszése után – szintén zsúpszalmával kell télre megvédenünk a fagy és ólomeső károsítása ellen. Ha pedig a lugas törzse a földre befektethető, akkor a földdel való letakarás a legjobb védelem. Ugyanezt az eljárást alkalmazzuk a szálvesszős szőlőmívelésnél, továbbá a bujtásra kijelölt szőlőtőkéknél is, amikor tavasszal egyes vesszőket termővesszőnek, vagy új tőke nevelésére akarunk használni.


Falak előtt lévő őszibarackfákat, ahol a szigorúbb téli fagyok gyakrabban kárt okoznak a rügyekben, szintén takaróval kell ellátnunk. Erre a célra kender-, nád-, cirok-, vagy kukoricafonatokat szoktunk a rácsozat alá támasztani. Az ősszel ültetett őszibarackfákat is ajánlatos télre szalmával vagy más anyaggal beburkolni, a gyökerek fölött pedig 25-30 cm magasan földet kell felhalmozni.

A gyökerek említett védelme az ősszel ültetett eper-, akác-, dió-, törpe alma-, körte- és kajszibarackfáknál, továbbá a magastörzsű rózsafáknál is ajánlatos. Laza homoktalajon, ha már a föld felső rétege állandóan átfagy, az őszi ültetésű fák tövében felhúzott föld tetejére ajánlatos giz-gazt vagy szalmástrágyát is teríteni.

Az is gyakran előfordul, hogy a későn ősszel ültetett szamóca, saláta, árvácska stb. palánta fölfagy, vagyis a fagyás folytán fölhúzódik és elpusztul. Erre való tekintettel az említett palánták elkésett ültetése helyett ajánlatosabb a sűrű, szoros vermelés és ebben az esetben az állandó helyre való ültetést halasszuk el tavaszra, vagy pedig a föld átfagyása után az állandó helyre ültetett palántákat lazán fedjük be falombbal vagy nehezen rothadó gazzal. A fentiek figyelembevételével nem volna helyes pl. az 50-es, 100-as csomókba kötözött vadcsemetéket, gyökeres szőlővesszőket, gyökeres díszcserjedugványokat stb.-it úgy földbe állítani és elvermelni, hogy a gyökerek egy csomóban maradjanak, mert ez esetben a kötegek között behúzódó hideg az érzékeny, gyenge gyökereket, kivált hó nélkül télen, könnyen tönkretehetné, tavasszal pedig az ily vermelés penészedést vagy kiszáradást idézhetne elő.

Ebből azt láthatjuk, hogy a vermelésre elkészített árokba úgy kell a fentemlített kötegeket elhelyezni, hogy a gyökereket vékonyan széjjel igazítjuk és porhanyó földdel betakarva, azt jól megtapossuk.

A facsemetéket és oltványokat célszerű úgy elvermelni, hogy jóval mélyebbre kerüljenek a vermelő árokba, mint ahogy ültetnünk kellene. Ezenfelül a vermelés úgy történjen, hogy a csemeték gyökerei észak felé irányuljanak.

Ha pedig a fák álló helyzetben vermeltetnek el, akkor is a fa 10-20 cm-el mélyebbre kerüljön a földbe, mint ahogy azt a rendes ültetés megkívánná. Ezenfelül pedig télre még külön is halmozzuk föl a földet a gyökerek fölé.