Ugrás a fő tartalomra

Reggeli krém



Unalmas, de főleg kétes anyagokat tartalmazó krémek helyett inkább saját készítésű „kenyőkéimet” részesítem előnyben. Ez is egy.

Hozzávalók:

3 – 4 krumpli,
2 fehérrépa (zöldség),
1 pasztinák (pasterna)
Lehet még szárazbab, sárgaborsó..., kinek mi van kéznél.

ízlés szerint:
- petrezselyem (zöldség zöldje), zeller zöldje, lestyán, fokhagyma, só, bors, őrölt fűszer paprika, szőlőmag olaj... (meg ki mit kellemesnek találna ebben a krémben). Szőlőmag olaj helyett lehet, napraforgó olaj, disznózsír...

Elkészítés:

A négy krumplit, a fehérrépát, a pasztinákot megtisztítom. Apró darabokra szelem (hogy mielőbb megfőljön). Annyi vízzel, ami ellepi, leborítva, lassú lángon(?) megfőzöm. A főzés vége felé hozzáadom a petrezselymet, zeller zöldjét, lestyánt, apróra vágott foghagymát. Amikor puhára főltek az összetevők, leöntöm róla a vizet (akár félre is tehetem, egy levesalapnak!).

Hozzáadom az apróra vágott foghagymát (ez plusz ízesítés), borsot, sót, fűszerpaprikát, szőlőmag olajat. Az egészet simára keverem (nem használom a botmixert, mert nem ajánlott krumpli pépesítésére!). Lehűtöm és egy erre szánt edényben hűtőben tartom. Eltarthatóság kb. 2 – 3 nap.

Egészségetekre!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy meténg

Félcserjék vagy lágy szárú növények, 1-2 méteres kúszó hajtásuk 20–70 cm-nél jobban nem emelkedik el a földtől; a talajt érintő szárcsomókon gyakran legyökerezik, így gyorsítva a növény terjedését, a talajon szinte szőnyeget alkotva. Az átellenes levelek széles-lándzsástól tojásdadig terjednek, 1–9 cm hosszúak, 0,5–6 cm szélesek; csaknem minden faj örökzöld, ám a lágy szárú pusztai meténg (V. herbacea) lombhullató, telenként gyökérrendszeréig elhal. Az év nagy részében nyíló magános virágok a lángvirág (Phlox) virágához hasonlóan hajócsavarhoz hasonlóan ferdén levágott, rombos cimpájúak, 2,5–7 cm szélesek, 5, többnyire ibolyaszín, néha fehér szirommal, melyek alapjuknál pártacsővé forrnak össze. A termés villaszerű tüszőtermés, melyből a varrat felnyílásakor szabadulnak ki a magvak. Két fajukat, a nagy meténget és a kis meténget dísznövényként termesztik. Mivel kúszó hajtásaikkal gyorsan terjednek, gyakran talajtakaróként alkalmazzák. Forrás: Wikipédia

R

Enni azért csak kell! Eddig tartott, amíg kibírtam, hogy ne süssek kenyeret. Lisztkereséssel indultam. Az volt az elképzelésem, hogy egy nem közönséges lisztet keresek. Pl. teljes kiőrlésű, vagy valamilyen nem búza alapú stb. lisztet. A végeredmény pedig az lett, hogy találtam írót! Nem hittem a szememnek. Ennek örömére, maradtam az 500-as búzalisztnél, amely mellé a szatyromba sűlyesztettem az írót és indultam is haza. Na, nem estem azonnal az összeállításnak. Hagytam, hogy átjárjon az író-szerzés öröme. :) Ma pedig elkészült a 2. ír szódás kenyerem - íróval! Tessék két kép (sajnos a fényképezőm már elég régi, így a képek is elég gyatrák - meg az izgalomtól a kezem is remegett :)).

Még nem késő!

A szalma jó takaróanyag A növények takarását akkor kell megkezdeni, amikor a kisebb fagyok bekövetkeznek s a növények zöld részeiben lévő nedv megsűrűsödvén, a gyökerek vízfölvétele megszűnik, más szóval: a zöldrészek megkeményednek. Korán, vagyis idő előtt, a növényeket letakarni nem ajánlatos, mert a korán föld vagy takaró alá kerülő éretlen növény a takaró alatt a legtöbbször elpusztul, ami különösen a rózsáknál gyakran észlelhető. Oly esetben pedig, amikor egyes növény, pl. fiatal ültetvények, virághagymák, szamóca és egyéb palánták ágyait kell betakarnunk, ezt mindig akkor eszközöljük, amikor a föld már kissé megfagyott, különben a korán letakart palánták a takaró alatt könnyen elpusztulnak. E növények betakarására legalkalmasabb a kiégett, jól széjjelázott, száraz szalmatrágya. A friss szalmástrágya a növények közvetlen letakarására nem alkalmas. Szőlőlugasok és fügebokrok szintén jól kitelelnek földtakaró alatt. A fügebokrok vastag, 80-100 cm magas földtakaró...