Szilveszterezni

Rohanás.

A munkaadó nem ismer se Istent, sem embert! Ezért összefogásra volt szükség a családban: Szilveszterezni azért mégis csak kell!
Szombaton a nejem este hatig dolgozott, hét óra körül ért haza, vasárnap leltározni kellett, két helyen.

Tehát teljes kapacitásunkat be kellett vetni a "siker" érdekében.
Pénteken a szárma (töltött káposzta?!) lett elkészítve, szombat délelőtt beízesítette a sültnek valót.
Első tortámhoz készülődtem. Már előző nap a netet böngészve sikerült találnom sütés nélkül készíthető süteményeket, ezek közül választottam az Almatortát. (Andi konyhájában találtam bizalmat és önbizalmat.)

Íme az eredmény:


Nem állítom, hogy tökéletes, de elsőnek elmegy. Az íze..., fenomenális. :)
A díszítés kissé szegényes, de a konyhaművészek nézzék el ezt nekem!


Kellett valami sós is.
Ezért a receptkavalkádban tovább keresgélve találtam rá a Sós-köményes stanglira.

Ezzel adódott némi gond. Az összpontosításom túlfeszítve (:)), hibát követtem el.
A készülő masszából kifelejtettem a sót, de szerencsére még sütés előtt "beugrott", így legalább a tetejére szórtam elegendőt. (Nem egy zseniális megoldás, de jobb, mint sótlanul!)- Erről képet nem is készítettem, de Andinál így néz ki.

Az általam "legyártott" is hasonló, csak kömény helyett szezámmal szórtam meg. Tény, hogy a kapacitásunkat ismerve a dupla adagra koncentráltam, ez lehetett az oka, hogy a só kimaradt.

Üdítő italok, bor és természetesen kávé is került az ünnepi asztalra.

Ennyit az első szilveszteri-konyha élményeimről.